Van az a furcsa érzés, amikor leglátsz valamit, ami első látásra szépnek
tűnik, és rögtön nyúlsz a fényképezőgépért, komponálsz, fényt mérsz, stb...
majd magad előtt látsz egy képeslap-szerű zsánerképet. És elgondolkodsz
rajta, hogy minek fotózd le ugyanazt a (felületes) esztétikumot, amit már
másik ezer ember ezerszer. Vajon az a kép tetszik-e neked, amit magad
előtt látsz, vagy az a rengeteg képeslap, amit eszedbe juttat?
(Csak érintőlegesen kapcsolódik a gondolatmenethez: a Lánchídról jutott
megcsodálható.)
